European Top 40 Country Chart

AHitmakers Country oldalát,mert itt tényleg a műfaj legújabb slágereit találhatjátok,különféle lejátszási listákban,Az amerikai,brit country listák slágereit itt könnyedén megnézhetitek,ésitt találjátok a legfrissebb újdonságokkal foglalkozó New in Country  playlistát ahol a legújabb dalokat nézhetitek hallgathatjátok meg.

Iratkozzatok fel a csatornára.és akkor mindig naprakészen kapjátok a legjobb country slágereket!

Chappell Roan country dalra vált: érkezik a  "The Giver"

Az elismert popénekesnő, Chappell Roan aki jelenleg a brit toplista élén áll Pink Pony Club című dalával,megjelentette új kislemezét a  "The Giver"-t, amely március 13-án jelent meg. A dal különlegessége, hogy Roan először próbálja ki magát a country műfajban, amit Instagram-oldalán is lelkesen megosztott rajongóival.

Roan a felvételen a sikeres producerrel, Dan Nigroval dolgozott együtt, aki olyan nagy projekteken is közreműködött, mint Roan "Rise And Fall of a Midwest Princess" című albuma, valamint Olivia Rodrigo két nagylemeze. Az énekesnő elárulta, hogy a dal megírása különösen élvezetes folyamat volt számára, mivel eltér ugyan a megszokott stílusától, mégis mélyen kötődik hozzá: „Még sosem csináltunk country dalt, de ez a műfaj nagyon közel áll a szívemhez. Gyerekkoromban minden reggel és délután country zenét hallgattam az iskolabuszon, és ez a zene folyamatosan körbevett a tábortüzeknél, a boltokban és a karaoke bárokban.”

Az énekesnő az utóbbi időben több élő fellépésén is előzetesen megmutatta a dalt, többek között a Saturday Night Live műsorában, ezzel fokozva a rajongók kíváncsiságát a következő zenei irányvonalával kapcsolatban. „Sokan kérdezték, hogy ez azt jelenti-e, hogy country albumot készítek??? A válaszom… hmm, most egyszerűen csak olyan dalokat csinálok, amelyek boldoggá és felszabadulttá tesznek. A 'The Giver' az én verzióm a country műfajról xoxo, legyenek a klasszikus country dívaikonok a műfaj vezetői, én pedig csak itt vagyok, hogy jól érezzem magam, és egy kis vidám country hangulatot hozzak nektek.” – írta Roan.

A country zene továbbra is uralja a popkultúrát, és egyre több mainstream előadó fordul a műfaj felé, többek között Sabrina Carpenter, Beyoncé és most Chappell Roan is. A "The Giver" már most hatalmas várakozást keltett, így izgalmas lesz látni, merre viszi tovább az énekesnő a zenei pályafutását.

Muscadine Bloodline : Bővül a The Coastal Plain Turné

A country duó újabb dátumokat jelentett be, miközben új albumuk is érkezik áprilisban.

A Muscadine Bloodline tovább növeli lendületét az Egyesült Államokat átszelő The Coastal Plain turnéjának kibővítésével. Az újonnan bejelentett nyári dátumok során a country duó több városba is ellátogat. A frissen meghirdetett koncertekre március 14-én, pénteken 10:00 órától válthatók jegyek a MuscadineBloodline.com oldalon.

A saját turnéállomásaik mellett a zenekar csatlakozik az Alabama állambeli The Red Clay Strays együtteshez néhány fellépés erejéig, valamint Lainey Wilson Whirlwind World Tour-jának előzenekaraként is színpadra lépnek idén ősszel.

A turné kibővítése egybeesik a Muscadine Bloodline ötödik stúdióalbumának bejelentésével. Az …And What Was Left Behind című lemez április 11-én jelenik meg a Stancaster Music és a Thirty Tigers gondozásában. A kiadvány a tavaly nyáron megjelent és a Rolling Stone által az egyik legerősebb 2024-es country albumnak nevezett The Coastal Plain folytatása.

Az új album producerei Gary Stanton és Charlie Muncaster, a duó tagjai, valamint Ryan Youmans (Jelly Roll egyik közreműködője). Az …And What Was Left Behind hű marad a Muscadine Bloodline történetmesélős stílusához, amely mélyen gyökerezik Alabama déli, tengerparti kultúrájában. A rajongók már két kislemezt is hallhattak az albumról: az „Ain’t For Sale” című dalt, amelyben Josh Meloy működik közre, valamint a „Chickasaw Church of Christ”-ot. Az All Country News elismerően nyilatkozott utóbbi dalról, mondván, hogy a Muscadine Bloodline ezzel a számmal is bizonyította, hogy a modern country egyik legerősebb történetmesélője.

Az utóbbi években a duó folyamatosan növelte népszerűségét, beleértve a debütáló kislemezük, a „10-90” rádiós sikerét, fellépéseket Post Malone F-1 Trillion turnéján, valamint több telt házas koncertet. 2015-ös megalakulásuk óta jelentős sikereket értek el, többek között platinalemezes státuszt szerző „Porch Swing Angel” című dalukkal, Grand Ole Opry debütálásukkal, és olyan nagy nevek társaságában turnéztak, mint Post Malone, a Turnpike Troubadours és Cody Johnson.

Új turnédátumok (kiemelve az új helyszínek):

• Június 20. – Milwaukee, WI – Summerfest
• Június 21. – Clive, IA – Horizon Event Center*
• Június 27. – Oklahoma City, OK – The Jones Assembly
• Június 28. – Lubbock, TX – Cotton Fest 2025
• Július 3-4. – Orange Beach, AL – The Wharf Amphitheatre†
• Július 10. – Monte Vista, CO – SLV Ski Hi Stampede
• Július 11. – Salt Lake City, UT – Granary Live
• Július 18. – Jordan, NY – Kegs Canal Side
• Július 19. – Peterborough, ON – North of Nowhere Music Festival
• Július 31. – Jackson, WY – Snow King Mountain Festival
• Augusztus 1. – Boise, ID – ExtraMile Arena
• Augusztus 7-8. – Manteo, NC – Roanoke Island Festival Park / Charleston, SC – The Refinery
• Augusztus 22-23. – Albertville, AL – Sand Mountain Amphitheatre / Bentonville, AR – The Momentary Green
• Augusztus 29-30. – Greensboro, NC – Piedmont Hall / Richmond, VA – The National
• Szeptember 12. – Louisville, KY – Bourbon & Beyond
• Szeptember 14. – Morrison, CO – Red Rocks Amphitheatre†
• Szeptember 18-20. – Austin, TX – Moody Center‡ / Fort Worth, TX – Dickies Arena‡ / Houston, TX – The Cynthia Woods Mitchell Pavilion presented by Huntsman‡
• Szeptember 25-27. – Toronto, ON – Budweiser Stage‡ / Clarkston, MI – Pine Knob Music Theatre‡ / Grand Rapids, MI – Van Andel Arena‡
• Október 2-4. – Nashville, TN – Bridgestone Arena‡ / Noblesville, IN – Ruoff Music Center‡ / Cleveland, OH – Blossom Music Center‡
• Október 9-11. – Columbia, MD – Merriweather Post Pavilion‡ / New York, NY – Madison Square Garden‡ / Mansfield, MA – Xfinity Center‡
• Október 16-18. – St. Louis, MO – Hollywood Casino Amphitheatre‡ / Rosemont, IL – Allstate Arena‡ / Saint Paul, MN – Xcel Energy Center‡
• November 21-23. – United Central, FL – St. Pete Country Fest
• November 22. – Atlanta, GA – Tabernacle

A csillaggal jelölt dátumok The Red Clay Strays-szel, a kettős kereszt (†) a Lainey Wilson turné állomásait, a hármas kereszt (‡) pedig a Whirlwind World Tour részét jelöli.

A jegyek elérhetők lesznek március 14-én 10:00 órától a hivatalos oldalon: MuscadineBloodline.com.

A Country Zene Hullámain: Friss Kiadások Márciusban 

Az elmúlt két hétben a country zenei világ ismét izgalmas kislemezekkel bővült, amelyeket a rajongók változatos fogadtatásban részesítettek. A legújabb kiadások közül néhány igazán maradandó élményt nyújtott, míg mások kissé csalódást okoztak. Alábbi elemzésünkben a legfigyelemreméltóbb dalokat vesszük nagyító alá.

Jason Isbell - Good While It Lasted

Jason Isbell ismét bizonyította, hogy miért tartják napjaink egyik legkiválóbb dalszerzőjének. A "Good While It Lasted" egy mélyen lírai dal, amely a szerelem és az elmúlás összetett érzelmeit tárja fel. Bár a cím első pillantásra egy fájdalmas szakítási balladát sejtet, a szöveg ennél jóval többről szól: az élet természetes múlandóságáról, a múlt és a jövő egyensúlyáról. Isbell előadásmódja kiválóan közvetíti a szöveg finom árnyalatait – egyes részeknél szándékosan gyorsabb tempót használ, míg máshol hagyja, hogy a szavak és a dallam lassan kibontakozzanak. A dal instrumentális része minimalista, de tökéletesen illeszkedik az érzelmi töltethez, Isbell gitárjátéka pedig tovább emeli az atmoszférát. Ez a dal nemcsak az énekes életművében kiemelkedő, hanem az év egyik legjobb country felvétele is lehet.

Tim McGraw & Parker McCollum - Paper Umbrellas

Tim McGraw és Parker McCollum együttműködése igazi telitalálat. A "Paper Umbrellas" egy klasszikus country ballada, amely a tengerparti bárok nosztalgikus világába kalauzolja a hallgatót. A szöveg központi metaforája – miszerint a papír napernyők szépek, de nem védenek az esőtől – tökéletesen illusztrálja a felszínes boldogság és a mélyebb szomorúság közötti ellentétet. McGraw és McCollum hangja kiválóan harmonizál, és a hangszerelés is remekül támogatja a dalt: a steel gitár és a finoman megmunkált vokálok időtálló country hangulatot teremtenek. A dal a nyári rádiós slágerek sorába illeszkedhet, miközben megőrzi McGraw klasszikus hangzásvilágát is.

.

Chase Rice - Cowboy Goodbye

Chase Rice az utóbbi években látványosan átalakította zenei identitását, és ennek egyik legjobb példája a "Cowboy Goodbye". Míg korábbi munkáiban inkább a pop-country dominált, ez a dal egy sokkal intimebb, személyesebb irányt képvisel. Rice karakteres, hétköznapi ember benyomását keltő hangja tökéletesen illik a szöveghez, amely egy elkerülhetetlen búcsú érzelmi hátterét dolgozza fel. Az akusztikus hangszerelés, a hegedű finom játéka és a visszafogott ritmus segítenek a történet kibontakozásában. Bár Rice hangja nem a legtechnikásabb, az előadásmód hitelessége miatt a dal könnyen rezonál a hallgatókkal.

Randy Rogers Band -Break Itself

A Randy Rogers Band "Break Itself" dalában megfigyelhető az a nosztalgikus, 2000-es évek közepére jellemző country rock hangulat, amely soha nem megy ki a divatból. Míg a szerzemény nem feltétlen hoz újítást, az időtálló műfaji jellemzők kétségnélkül megjelennek benne.Kellemes hallgatni és színvonalas zenei alkotás,még akkor is ha a biztosra megy.

Kelsea Ballerini – Future Tripping 

Kelsea Ballerini az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb női előadója a country-pop műfajban, ám a "Future Tripping" meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült. A dal erősen merít Taylor Swift legutóbbi, poposabb korszakából, különösen a "Midnights" hangzásvilágából. A gond az, hogy a túlzottan elektronikus, rétegezett produkció elnyomja Ballerini egyedi hangját, így a dal elveszíti személyességét. A szöveg nem hagy mély benyomást, és a refrén sem elég erőteljes ahhoz, hogy igazán emlékezetes maradjon. Összességében a "Future Tripping" inkább egy felejthető rádiós popszám, mint egy kiemelkedő country dal. Ettől függetlenül minden bizonnyal a top listákon sikeres lesz.

Záró Gondolatok

Dolly Parton – If You Hadn’t Been There 

Dolly Parton legújabb dala egy szívhez szóló búcsú Carl Dean emlékére. A country zene nagyasszonya ismét megmutatta, hogy képes érzelmileg mély, mégis felemelő dalokat írni. A produkció a dal első felében letisztult, de ahogy közeledünk a csúcspont felé, egyre nagyobb hangsúlyt kap az orkesztrális kíséret. Ez némileg zsúfolttá teszi a dalt, de a Parton-rajongók valószínűleg értékelni fogják ezt a grandiózus megközelítést. Ha ez a dal Parton karrierje korábbi szakaszában jelent volna meg, talán még nagyobb hatással bírna, de így is méltó tisztelgés egy hat évtizeden át tartó szerelem előtt.

A legfrissebb country megjelenések azt bizonyítják, hogy a műfaj folyamatosan fejlődik, miközben megtartja alapvető értékeit. Jason Isbell és Tim McGraw az előadói mesterség csúcsát képviselik, míg Kelsea Ballerini és Dolly Parton személyesebb hangvétellel kísérleteznek. Chase Rice és Corey Kent inkább a biztos játékra tettek, míg az olyan feltörekvő együttesek, mint a Low Gap, lendületes energiát hoznak a színtérre. 

Kip Moore – „Solitary Tracks”
Egy kívülálló dalszerző legújabb kalandja

2025. március 3.

Kip Moore neve sokak számára egyet jelent a country zene keményebb, szókimondóbb oldalával. Az énekes-dalszerző az utóbbi években tudatosan távol maradt a mainstream Nashville-i zeneipar forgatagától, ezzel egyfajta kívülálló státuszt alakítva ki magának. Hatodik stúdióalbuma, a „Solitary Tracks”, ennek a függetlenségnek a legújabb megnyilvánulása – egy hosszú, személyes, sokszor melankolikus zenei utazás, amelyben a szerző visszavonul a reflektorfénytől, és saját belső világába invitálja hallgatóit.

Az elszigeteltség és szabadság kettőssége

Moore már korábban is jelezte, hogy nem kíván a country rádiók elvárásainak megfelelni, de a „Solitary Tracks” még az eddigiekhez képest is radikális lépésnek tűnik. A lemez független kiadásban jelent meg, miután az előadó 2024-ben szakított kiadójával, az MCA Nashville-lel. Bár hasonló lépést több country előadó is megtett korábban – például Chase Rice –, Moore esetében ez különösen érdekes, hiszen sosem tűnt úgy, hogy eddigi munkásságát bármilyen külső nyomás határozta volna meg.

A függetlenség azonban nem feltétlenül eredményezett teljes megújulást. Az albumon Moore ugyanazt a karcos, rockos, country-soul ötvözetet hozza, amit megszokhattunk tőle, ám az új dalok jóval introvertáltabbak és kevésbé slágerorientáltak, mint korábbi munkái. Míg az előző album, a Damn Love kísérletezett a nagyobb közönség számára is befogadhatóbb dallamokkal, addig a Solitary Tracks egyértelműen a hardcore rajongóknak szóló, visszafogottabb projekt.

Hosszú album, rövid figyelem?

A lemez 23 dalból áll, és összesen 85 percen keresztül hömpölyög egyenletes tempóban. Ez elsőre tiszteletre méltó vállalás, de hallgatás közben hamar feltűnik, hogy a dalok némelyike túlzottan is egymásba olvad. Bár egyenként sok szám jól megállná a helyét, az album egésze nem mindig tudja fenntartani a figyelmet. A középtempós, akusztikus folk-rock számok (például „Half Full Cup”, „Bad Spot”, „Straight Line Boots”) egy idő után kissé monoton hatást keltenek, és néhány pörgősebb dal hiánya miatt az összkép egyhangúvá válik.

Ennek ellenére találhatunk kiemelkedő pillanatokat is. A „Love & War” például azonnal megragadja a figyelmet, hiszen zenei világa az 1980-as évek pop-rock hatásait idézi, mintha John Parr és Belinda Carlisle közös dala lenne. A „Good Things Never Last” funky elemekkel játszik, amit ritkán hallani Kip Moore-tól, de ebben az esetben remekül működik. Sajnos ezek a kísérletezőbb dalok csak ritkán szakítják meg az album szellősebb, visszafogott hangulatát.

Az érzelmi csúcspont

A lemez egyik legmélyebb és legőszintébb pillanata kétségkívül a „Forever Is a Lie”. Ez a dal egy akusztikus, minimalista szerzemény, amelyben Moore nyíltan beszél arról, hogy számára a szerelem mindig is egy mulandó dolog volt. Mivel az énekes korábban többször is kijelentette, hogy a zene az ő igazi szerelme, ez a dal most először sejteti azt, hogy talán mégsem teljesen elégedett a magányos művészéletével. Ez az érzelmi mélység ritkaságszámba megy a mai country színtéren, és a lemez egyik legőszintébb és legmaradandóbb pillanata marad.

Összegzés

A Solitary Tracks egy igazi Kip Moore-lemez – érzelmes, őszinte, és sokszor kívülálló perspektívából mesél az életről. Nem egy slágeralbum, és valószínűleg nem is lesz a legismertebb munkája, de a hűséges „Slowhearts” rajongótábor biztosan értékelni fogja. Az egyetlen valódi hibája talán a hossza és a dalok hasonlósága, de ha valaki szereti Moore világát, akkor ez egy olyan album, amit érdemes meghallgatni.

Vajon Kip Moore valaha is visszatér a mainstream country zenébe? Erre egyelőre nincs válasz, de ha a Solitary Tracks bármit is elárul, az az, hogy Moore továbbra is a saját útját járja – és ez minden bizonnyal így is marad.

                   Billboard Top 50 Country toplista