Amikor a világ zavaros és bizonytalan, az emberek hajlamosak visszatérni az ismerős dolgokhoz: komfortételekhez, régi barátokhoz, megszokott szokásokhoz. Pontosan ez a hangulat lengte be a 58. Country Music Association (CMA) díjátadót is, ahol jól ismert kedvencek léptek újra és újra színpadra, hogy átvegyék díjaikat.
A gála egyik különösen nosztalgikus szakasza 25 percen át tartott. A Brooks & Dunn duó például 18 év után ismét elnyerte az év vokális duója díjat, amelyet utoljára 2006-ban kaptak meg. Ezután George Strait klasszikusait adták elő Lainey Wilson, Jamey Johnson, Miranda Lambert és Parker McCollum, végül maga Strait – aki megkapta a Willie Nelson-életműdíjat – énekelte el a „Honky Tonk Hall of Fame” című dalt, Chris Stapletonnal, az este legnagyobb győztesével közösen.
Az érzelmeket tovább fokozta Ashley McBryde, aki a néhai Kris Kristofferson előtt tisztelgett a „Help Me Make It Through the Night” című dal előadásával.
A nosztalgia jegyében az Old Dominion rekordot döntött: hetedik alkalommal nyerték el zsinórban az év vokális csoportja díjat. A frontember, Matthew Ramsey a világ bizonytalanságáról beszélt, amikor átvették a díjat:
„Ha művész vagy, alkotó vagy zenész vagy, akkor most van rád a legnagyobb szükség, amikor a világ ilyen furcsa. Szóval menjetek, gyűljetek össze, és alkossatok!”
Chris Stapleton az este legnagyobb győztese volt, három kategóriában nyert: nyolcadik alkalommal kapta meg az év férfi vokalistája díjat, és a „White Horse” című dalért elnyerte az év kislemeze és az év dala díjakat is.
A Brooks & Dunn érzelmes pillanatokat hozott a gálára, amikor a Jelly Roll előadásában újra elhangzott „Believe” című daluk, amely hitről és életről szóló üzenetével mélyen megérintette a közönséget.
Lainey Wilson is dominált: harmadik egymást követő alkalommal nyerte el az év női vokalistája díjat, és „Wildflowers and Wild Horses” című daláért másodszor vehette át az év videója díjat.
Cody Johnson a tradicionális countryhoz való visszatérésével aratott sikert. Első alkalommal nyerte el az év albuma díjat a Leather című lemezéért, amely két dalával – „The Painter” és „Dirt Cheap” – az év dala kategóriában is jelölt volt.
Az este további győztesei között volt Megan Moroney, aki az év új művésze lett, Charlie Worsham, aki az év zenésze díjat nyerte, és Ella Langley Riley Greennel, akik „You Look Like You Love Me” című humoros dalukkal vitték el az év zenei eseménye díjat.
Zárásként Morgan Wallen, az év szórakoztatója, nem tudott jelen lenni, hogy átvegye a díjat. Az utolsó díjat Jeff Bridges adta át, aki tévesen ejtette ki Wallen nevét,ezzel is egy kis mosolyt csalva az emberek arcára.
A gála emlékeztetett arra, hogy a zene – mint sok más művészeti forma – milyen fontos szerepet játszik a világ zavaros időszakaiban. Ahogy Lainey Wilson mondta:
„Bármit is csinálsz – traktorral dolgozol vagy kávét szolgálsz fel –, ha mosolyt csalsz az emberek arcára, oszd meg ezt az ajándékot a világgal.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.